6. Fejezet

A nagy fordulat

Csak eltelt a hét. Az idő gyönyörű volt. Ami nekem nem jött be. Én inkább az esőt, a sötétet szeretem.

És ezt láttam Xaviéron is, hogy őt is meg viseli ez a sok napsütés. Viszont Szyndi és Leó csak úgy virultak. Úgy hogy én maradtam Xaviérrel, és vele beszélgettünk különféle dolgokról. Igazából ez idő alatt nagyon meg kedveltem. És láttam León hogy kezdi magát túl tenni rajtam. Viszont az meg lepett hogy mintha kezdenének össze melegedni Szyndivel. Ez Xaviérnek is fel tűnt. És nagyon nem tetszett neki.

Tudom, hogy Xaviérnek tetszik Szyndi, és hogy Szyndinek is Xaviér, csak egymásnak nem mondják el. Ezért akcióba léptem. Leóval meg beszéltük hogy összehozzuk őket.

Ezután Leó mindenfélével dicsérte Szyndi előtt Xaviért, és azt mondta neki, hogy milyen jó páros lennének Xaviérrel.

Én pedig Xaviérnek beszéltem Szyndiről, és hogy szerintem ő tetszik Szyndinek.

Ez meg is tette a hatását, mert mire haza értem, addigra már csörgött is a telefon. Szyndi volt az. Elújságolta, hogy Xaviérrel holnap randijuk lesz. Nagyon boldog lettem attól hogy a barátnőm így virul.

Késő este volt mire elaludtam. Ma nem beszéltem Drakkel és ez elszomorított.

Éjszaka volt mikor felkeltem. Láttam, hogy csendesen esik az eső. Nem tudom mi késztetett, de fel öltöztem és kimentem az addigra zuhogó esőbe. Gyönyörű az idő. Ennél szebb estém egy hete volt. Amikor visszatértem a temetőből. Most is kimentem a folyópartra. De most volt ott valaki. Nem láthatott, hisz engem a sötétben senki se lát. Mikor közelebb értem hozzá rájöttem ki az. Nem lehetett más, Drake volt az. Ráköszöntem.

 - Szia – mondtam neki. Láttam rajta hogy hírtelen nagyon megijedt. De aztán leesett neki kivagyok.

 - Szia – mondta gyönyörű hangján, és átölelt. Éreztem, ahogy szikra pattan köztünk. Mintha az idő lelassult volna.

 - Te hogyhogy itt? – kérdeztem tőle

 - Ugyan ezt kérdezhetném én tőled. Nem szabadna itt lenünk, ugye tudod? –

 - Tudom –

És akkor egy roppanást hallottam. Ösztönösen elbújtam az Éjszaka árnyaiba. De akkor meg halottam egy hangot, egy mély férfihangot.

 - Ne búj el. Nem tudhatják meg ki vagy. Aki melletted áll, az egy Fény harcos. És aki mindjárt ide ér hozzátok az is. Ha nagy harcok lesznek, fuss el. A fiú meg fogja oldani. Te még nem vagy kész a harca. Én gyógyító leányom- mondta a hang és tudtam, hogy ő az Éjszaka. Rögtön előjöttem az árnyak mögül, épp akkor, amikor a fiú megjelent.

 - Szia – szólalt meg a Fény harcosa

 - Szia – köszönt vissza Drake

 - Tudod, hogy nem szabadna itt lenned, főleg nem ezzel a lánnyal. – bökött rám az ujjával.

 - Jól tudom. És ennek a lánynak van neve is. – mondta Drake

 Hallottam hogy egy kis csönd van köztük.

- Ő ki? – kérdeztem Draketől úgy mintha nem tudnék semmit.

 - Egy haverom. Aki épp indulni készül! – mondta Drake a haverjához fordulva.

 - Hé tesó nem kell így felkapni a vizet amúgy is ki ez a lány? – fordult felém dühösen. Hírtelen megrémültem, de ezt nem mutattam ki.

 - Fontosabb, mint én? Mint a legjobb haverod?! – mondta már ordibálva, és tett egy lépést felém.

 - Ne merj hozzá érni! – mordult rá Drake

 - Mi van, ez a kis csaj fontosabb, mint én. Ez csak egy csaj, én meg a legjobb haverod vagyok! Mi lenne, ha a kis „barátnőd” nem térne haza élve – Mondta nekem ki hangsúlyozva az élve szót és tett még egy lépést felém.

 - Még egy lépés és te nem térsz haza élve! – És a haverja, és közém ugrott.

 - Hogy mersz így beszélni velem? Mi van, nem vagyunk már barátok se? Tudod, hogy bármelyik pillanatban leüthetlek tesó. Úgyhogy szerintem oldjuk meg a nézeteltérést azzal, hogy megöljük a kis csajt – És egy olyan mosolyt villantott felém, amitől úgy megrémültem, hogy még a reszketésem se tudtam vissza fogni.

 - Tudod haver, ezt a „kis csajt” az életem árán is megvédem. És híd el hogy nem lennék olyan könnyű préda… - És Drake neki vetette magát a haverjának.

 - Fuss innen! – kiáltott rám. – Siess! – mondta még hangosabban, miközben a „haverjával” küzdött.

Még egy védő varázslatot bocsátottam Drake-re de az után rögtön befutottam az erdőbe.

Leültem egy fa tövébe, és ahogy Xaviértől meg lestem egyik éjjel, egy fekete ködöt varázsoltam elő, és megidéztem bele Draket és a haverját. Ott harcoltak. Mire eltűntem, mind ketten elő varázsolták a nagy kardjukat, és azzal harcoltak. A védő varázslat meg tette a hatását. A legtöbb sérülést amit a másik fiú bevitt neki, azt a varázslatom kivédte. De így is jó pár sérülést szerzett.

 - Miért haver? A Fény harcosa vagy ez nem jelent neked semmit? Inkább az Éjszaka egyik lányát választod? – kérdezte Havié (előtte halottam hogy ez a neve)

 - Nagyon fontos nekem. Ezt megérthetnéd! – mondta Drake miközben egy ügyes csellel bevitt egy vágást, amitől Havié fel nyikkant.

 - Hát akkor, ez a harc tartson a halálig. – mondta Havié és egy nagyon nagy csapást ejtett Draken amit még a védő burkom se tudott ki védeni. Megriadtam.

Nem is tudtam mit teszek csak felkeltem, és elkezdtem abba az irányba rohanni, amerről jöttem. Az Éjszakát nem kellet kérjem hogy elrejtsen. Magától megtette, mintha csak azt mondta volna hajrá lányom, tudom hogy sikerül.

Amint oda értem elmormoltam egy varázslatot, és Havié a földre rogyott, amint egy tűzcsóva elhagyta a kezemet.

 - Ez mi volt? – kérdezte Havié, de amint meglátott elakadt a szava. Nem tudtam miért. De nem is érdekelt, az egyetlen ami most fontos volt, azaz volt, hogy meg mentsem Draket.

Még egy varázslat, és Havié a földön fetrengett a szenvedéstől.

 - Még csak tanuló gyógyító vagyok, de így is bármikor megölhetlek. Örülj, hogy ennyivel megúszod. – és egy szélfújással odébb fújtam.

Ezután letérdeltem Drake mellé.

 - Jól vagy? – kérdeztem Draketől

 - Igen jó… Mi ez rajtad? – kérdezte meglepődve

 - Mi-mi? –

 - Ezt lányom azért kaptad, mert az életed árán is meg mentetted volna egy Fény harcos életét. Ez nagyon bátor volt. – mondta az Éjszaka.

 - De most mi van? – kérdeztem meg lepődve

 - Nézd meg magad. – mondta nekem Drake miközben egy tükröt nyújtott át nekem.

Hát igen. Az eddig barna hajamba most szőke csíkok voltak. A barna szememben egy világos kör volt. És a vállamtól kezdve, egészen a csuklómig egy ezüst csík ment lefelé, mint egy kígyó, és a tenyeremen volt egy véres kard, amit a kígyó átölelt.

 - Most már, te vagy a legerősebb gyógyító az egész világon. Bárkit legyőzhetsz. – mondta az Éjszaka nekem.

 - És persze neked is van egy ajándékom Fény harcosa Drake. – folytatta az Éjszaka kis szünet után.

Drake elvette tőlem a tükröt, és ahogy láttam, ő is pont ugyan úgy meg volt lepődve ahogy én.

Az ő barna szemében, (ami a Fény harcosoknál nagyon ritka) egy fekete kör volt. Neki ugyanúgy a vállától kezdve ment egy csík, ami ugyanúgy egy kígyót formázott. Az övé is teljesen lement a tenyeréig, az ő kezén is volt egy véres kard.

 - Ez a szimbólum mit jelképez? – kérdezte Drake.

 - Ez azt jelképezi, hogy egy Éjszaka gyógyító, meg egy Fény harcos az életüket adják egymásért. Viszont ehhez le kell tenni egy esküt, amitől ez a „tetoválás” beszíneződik. De ez különféle dolgokat húz maga után. – itt elhallgatott az Éjszaka, és megjelent a Fény, meg a Sötétség.

 - Ez azt húzza maga után, hogy érezni fogjátok egymás érzéseit egy bizonyos pontig. Tudni fogjátok, hol tartózkodik a másik, és egy szempillantás alatt oda tudtok érni. Meg gondolatba tudtok egymással beszélgetni, akármekkora időbeli, vagy térbeli különbség választ el titeket. – mondta a Fény nekünk, az ő dallamos hangján.

 - Várjatok a legjobbat, még nem hallották. – és a Sötétség fel nevetett.

 - Ezt direkt neked hagytuk – mondta az Éjszaka.

 - Oh köszönöm. Na szóval, ha az egyikőtök meghal, akkor a másiknak van egy hete, hogy visszahozza a halálból a másikat, vagy ő is belehal. Hát ez könnyen meg valósítható, ha a gyógyító marad életbe, mert ő egyszerűen feléleszti a halott harcost. Viszont ha a gyógyító hal meg, akkor hát kicsi az esélye, hogy a harcos őt újra éleszti. – mondta gúnyosan.

 - Nem olyan kicsi az esélye. Mivel ha ez az eskü meg köttetik, akkor igaz, hogy kicsi mértékben, de tudják majd egymás képességeit, erőit használni. – mondta a Fény.

 - Na akkor. Meg kötitek ezt az esküt? – kérdezte az Éjszaka tőlünk.

Mi egymásra néztünk. Drake rám mosolygott, utána visszanézett az Éjszakára.

 - Én vállalom az esküt, és azokat, amiket húz maga után. – mondta Drake.

 - Te gyógyító vállalod? – kérdezte tőlem a Fény.

 - Vállalom. – mondtam neki.

 - Akkor kezdődjék a szertartás. – mondta a Sötétség és el teleportált minket egy helyre.

A szertartás nem volt túl érdekes. De utána az Éjszaka a helyett hogy haza vitt volna, ahelyett engem is Drake házához vitt.

 - Haza mehetek? – kérdeztem

 - Jobb lenne, ha itt maradnál Drake-kel. Nehogy valami gond legyen. – mondta az Éjszaka.

 - Nyugodtan maradhatsz, van plusz ágy. Sőt akár velem is aludhatsz. – mondta viccelődve Drake.

 - Oké maradok – mondtam nevetve.

 - Akkor jó Éjszakát nektek – mondta baljósan az Éjszaka.

 - Meglesz – mondtuk nevetve Drake-kel

Az Éjszaka el is tűnt mire ezt kimondtuk. Én meg körül néztem Drake házában.

 - Hát van egy rossz hírem – mondta Drake és elkezdett nevetni.

 - Mi az?  - kérdeztem meglepődve.

 - Csak egy ágy van – mondta Drake.

 - Hát akkor kénytelenek leszünk együtt aludni. – mondtam neki és elmosolyodtam.

Még sose hallottam így igazából nevetni.

Mikor elaludtam, nem sejtettem, hogy a holnapi napom milyen szörnyű lesz.

Meg azt se tudtam, hogy Drake visszajön a suliba, és ez mekkora galibát fog okozni.

Csak egyet tudtam, hogy itt Drake karjaiban, biztonságban vagyok.

7. Fejezet.

Drake, bonyodalmak

Reggel Drake keltett.

 - Hé! Héra. Reggel van, kell mennyünk suliba. – és finoman megrázott

 - Oké. Fent vagyok. – mondtam neki.

 - De mit fogunk csinálni a jeleinkkel? – kérdeztem, miután ki kászálódtam az ágyból.

 - Háááát. Egy hosszú ujjú blúz, az szerintem meg teszi. –

 - És a hajam? – kérdeztem – Azzal mi lesz?

 - Majd azt mondjuk befestetted. Ne aggódj ezen annyit. Az nagyobb gond, hogy kérdezősködni fognak hol voltam. Mert ha megint látni fognak, akkor az, hogy engem ki töröltek az emlékezetükből, az nem fog tovább hatni. – mondta Drake, egy sóhaj kíséretében.

 - Igazad van. Valamit ki kéne találnunk. Mondjuk, hogy elkellet költöznöd, mert az apád új munkahelyet kapott, viszont az nem volt jó, ezért visszajöttetek. – mondtam

 - Ez jó. És rólunk? – kérdezte

 - Hát hogy együtt vagyunk. Leó nem nagyon fog neki örülni, de majd túl teszi magát rajta. –mondtam Drake-nek, miközben bementem a fürdőbe átöltözni.

 - Oké. Amíg elkészülsz, készítek reggelit. – mondta Drake nekem és kiment a konyhába.

Uh ez húzós lesz. Szegény Leó. Vajon milyen lesz a reakciója. Nagyon sajnálom ezt az egészet. De jobb ha túl teszi magát rajtam.

Vajon mi lehet Xavival, és Szyndivel. Remélem, összejöttek. Nagyon rossz volt nézni, hogy szeretik egymást, és nem merik egymásnak elmondani. Nagyon jó párost alkotnak szerintem.

Mikor végeztem a felöltözéssel, kimentem a konyhába. Drake már ott várt engem.

A reggeli finom volt. Miután ettünk elindultunk a suliba.

 - Szijasztok! – köszöntem a barátaimra, mikor Drake-kel a sulihoz értünk.

 - Szi… Drake!! De rég látunk. – mondta Szyndi és oda futott Drakehez és átölelte.

 - Úgy hiányoztál haver – mondta Xaviér.

 - Ja mikor is mentél el? Két hete? Olyan volt, mint két hónap. – mondta Leó viccelődve.

 - Sziasztok. Ti is hiányoztatok. – mondta Drake

 - De hol voltál? Halálra aggódtuk magunkat miattad. – mondta Szyndi, és oda bújt Xavihoz. Ó akkor a tervem bevált.

 - Hát apámnak új álasa lett, és ezért el kellet költöznünk, de most vissza jöttünk mert itt jobb volt – mondta Drake a terv szerint.

- Jesszusom Héra befestetted a hajad? – kérdezte Elisa

- Tényleg észre se vettem milyen barátnő vagyok én? – kérdezte Szyndi

- Nagyon jó barátnő vagy Szyndi, de el voltál foglalva Drakekel. Amúgy meg gondoltam visszek egy kis szint bele. – mondtam nevetve.

- És mi van a szemetekkel? – kérdezte Xavi gyanakodva. Á, a szemünk, teljesen elfelejtettem. Xavi, Xavi, mért nem tudsz csöndbe maradni.

- Semmi, pont olyan, mint rég. Biztos nem vettétek észre. – mondta Drake mentés képpen.

- Lehet, hogy igazad van. – mondta Xavi.

- Na? És mi van veletek? Xavi? Szyndi? – kérdeztem. Láttam Szyndin hogy fülig vörösödik.

- Áh semmi. Csak együtt vagyunk. Köszi Héra. – mondta nagy mosoly kíséretében Xavi, és rám kacsintott.

 - Nincs mit Xavi. Jó titeket boldognak látni. – mondtam.

 - És mi van veletek Héra? Látom ti is össze melegedtetek Drake-kel. – mondta Szyndi. Láttam azt az óriási mosolyt az arcán. Ez boldoggá tett. Viszont amikor Leóra néztem, az nagyon elszomorított.

 - Igen együtt vagyunk. – mondta Drake mosolyogva.

 - Az jó. Sőt király. – mondta Elisa, és kicsit közelebb lépett Leóhoz. A kis boszorkány, most azt hisz majd elveszi tőlünk Leót. Azt lesheti. Szerencse hogy Leó nagyon okos, és amikor Elisa közelebb ment hozzá Leó kicsit odébb állt.

 - Szerintem menyünk órára. – mondtam meg szakítva a csöndet.

 - Jó ötlet. – mondta Leó.

Szegény, látszik rajta, hogy ez nagyon fáj neki. Tényleg nem akartam neki fájdalmat okozni. De úgy se jöhettünk volna össze. Majd talál magának valakit.

Ó kicsi Leó. Miért kellet pont belém szeretned? Mást nem találtál? Akivel nyugodtan együtt lehetnél? Nagyon sajnálom. De úgy se lehettünk volna együtt. Nem illünk össze.

Úgy sajnáltam. Nagyon, de nem tehettem mást. Előbb, vagy utóbb, úgy is elkellet volna fogadnia, hogy nem lehetünk ketten együtt. De pont így megtudnia. Ez kegyetlenség volt tőlem.

Ez a fájdalom hadjárat Leó számára, ebédlőnél fokozódott még jobban.

Amikor meg tudta, hogy az apja, meg az anyja autóbalesetet szenvedett el, és valószínű, hogy nem élik túl. Akkor, már nem tudta visszafogni magát. Fel lökte az asztalt, és ki rohant az ebédlőből, miközben már nem tudta vissza fogni patakban ömlő könnyeit. Közben több kicsit fel lökött.

 - Jaj Leó! Most mi lesz vele? Szegény. – mondtam.

 - Héra, menj utána. Most jó lenne, ha mellette lennél. Benned bízik leginkább. – mondta Drake.

 - Biztos? – most nagy meg lepetésemre, Elisa rám nézett, és fájdalommal telt szeméből azt olvastam ki, hogy vigyáz rá helyettem is. Gondolom, azt hiszitek, képzelődtem. De nem. Tényleg ezt akarta nekem mondani. Mert bele olvastam a gondolataiba. És most az egyszer úgy éreztem, hogy nem Elisa hibája hogy olyan amilyen. Hanem azé, hogy Tirominnak született. És ezért olyan amilyen.

Ki rohantam az ebédlőből Leó után. De már nem találtam. Eltűnt. Viszont meg állt előttem egy nagy fekete autó, és egy nagy pasas rám szegezett egy pisztolyt, és bele tuszkolt az autóba.

Valamit rá rakott az orromra, amitől elájultam. Utolsó gondolatommal, üzenetet küldtem Drake-nek, hogy segítsen. De már késő volt. Mire Drake kiért a suliból, a fekete autó eltűnt.

8. Fejezet
HÉRÁÉRT!!

Két szemszögből lesz. Előszőr Héráéból másodszorra meg Szyndiéből.

 - Áh hol vagyok? – kérdeztem magamtól, hisz ahogy láttam egyedül voltam a szűk kis szobában. Éppen akkor nyílt az ajtó, és egy magas fickó állt elém.

 - Látom felkeltél. És most, mond csak meg ki vagy te. – mondta nekem a nagy ember.

 - Először mutatkozunk be. Héra vagyok te ki vagy? –

 - Tudom ki vagy. Én Edvárd vagyok. És mielőtt meg kérdeznéd, ez itt egy pince. –

 - Rájöttem hogy ez egy pince. – mondta neki gúnyosan.

 - Ne gúnyolódj velem kis lány. És mond meg szépen ki vagy. –

 - Héra vagyok. – erre a válaszra Edvárd felpofozott. Elégé fájt.

 - Tudod hogy értem. –

 - Nem halvány sejtésem sincs. – sziszegtem

 - Ó ne játssz velem. – mondta majd folytatta. – Akkor mondom én mit tudok rólad. Tudom hogy az Éjszaka fel becsült gyógyítója vagy. És hogy avval a Fény harcossal meg esküdtetek egymás védelmére. Most te jösz. –

 - Én ezekről nem tudok. – mondtam neki. Mire ő belém ütött. Akkora ütés volt hogy halottam hogy valami roppant. Fel szisszentem.

 - Akkor vissza jövök egy óra múlva, lássuk akkor hogy állsz majd a dolgokhoz. És ne próbálkozz a harcosodnak vagy az Éjszakának üzenni úgyse sikerülne. – mondta gúnyosan és ki ment a pincéből.

Én persze nem fogadtam meg a tanácsát. Meg próbáltam szólni Drake-nek. De attól csak meg fájdult a fejem. Utána az Éjszakának próbáltam üzeni, nem sikerült, és elájultam.

Szyndi:

 - Gyerekek. Mindenki tudja ki kicsoda. – mondtam nekik miután meg találtuk Leót.

 - Igen tudjuk, hogy emberek vagyunk. – mondta Elisa.

 - Elisa ne játszd magad. Tudjuk hogy Tiromin vagy. Leó te meg hó klán tag. Drake te Fény harcos. Én a Fény gyógyítója. Xavi meg…- mondta Szyndi de Xavi belevágott.

 - Az Éjszaka Mágusa vagyok, Héra meg az Éjszaka gyógyítója. – mondta Xavi.

 - Egy valamit nem tudtok. – mondta Drake nekünk

 - Mit? – kérdezte Elisa.

 - Azt hogy Hérával letettük a védelem esküt. Tudjátok halálig védelmezzük egymást satöbbi. –

 - Komolyan letettétek? Azt ugye tudod hogyha Héra meghal akkor te is utána halsz meg. – mondtam neki

 - Tudom. De ha egy héten belül fel tudom támasztani, akkor nem halunk meg. – mondta nekem Drake.

 - Atyám Éjszaka nem tudtál volna tájékoztatni? – kérdezte Xavi az eget.

 - És engem Fény? – kérdeztem én is. Erre az Éjszaka, meg Fény meg jelent előttünk.

 - Hát tudjátok gondoltuk, majd csak szólnak ha akarnak. – mondta a Fény

 - Most amúgy is nem ez a legnagyobb gond. – mondta az Éjszaka.

 - Igen az Éjszaka lányának segítség kell – mondta a hírtelen megjelent Sötétség. Mi van itt, találkozó?

Szegény Héra vajon mi lehet vele.

 - Nem tudjátok ki rabolta el? Vagy Éjszaka, nem tudod ki deríteni tőle? – kérdeztem az Éjszakához fordulva.

 - Aki elrabolta nagyon ügyes volt. Valami varázslatot bocsátott rá, amitől nem tudunk hozzá férkőzni a gondolataihoz. Valaki belső ember volt. – mondta az Éjszaka.

 - Na ne. Edvárd volt az. Havié haverja. Nem lehet igaz. Hogy hagyhattam, hogy ez történjen? Mellette kellet volna állnom. Mindig minden pillanatban. – mondta Drake.

 - Nem a te hibád fiam. De nem hiszem hogy egy másik fiam Havié, meg Edvárd képesek lenének ilyenre. – mondta a Fény

 - Te nem voltál ott amikor Havié meg akarta ölni a lányom! És csak Drake tartotta vissza ettől! Draket is megölte volna ha Héra nem lép közbe! – mondta kiabálva az Éjszaka. Hírtelen meg rémültem tőle. Nagyon ijesztő volt. De az volt a legdurvább, ami ez után jött.

 - Jobb lenne, ha nem veszekednétek. Most Héra a lényeg nem ti! Nem a ti hibátok! Mindenki hibája! Úgy hogy jobb lenne, ha össze fognánk! HÉRÁÉRT! – a végére Elisa már ordított. Nagyon meg lepődtem. Talán Elisának mégis van szíve?

 - Héráért! – ismételte Leó.

 - Héráért! – mondta Drake is.

 - Héráért! – mondtam én.

 - Mindenki Héráért! – mondták a Fény, a Sötétség és az Éjszaka egyszerre.

 - Minden emberemnek szólok. Hogy segítsenek. – mondta a Sötétség, és eltünt.

 - Én szólók az Éjszaka minden emberének. Gyere Xaviér. – mondta az Éjszaka, meg fogta Xaviért, és vele együtt eltűnt.

 - Én megyek szólok a hó klánnak. Elisa jössz? Gondolom a Tiromirok úgyse segítenének. – mondta Leó.

 - Szívesen megyek. Ha megbízol bennem. – mondta Elisa halkan.

 - Te fogtál minket össze. Meg bízok benned. – mondta Leó, elő hívta a nagy madarát, és elrepült Elisával együtt.

 - Akkor mi is mennyünk és hívjuk össze a Fény követőit. – mondta a Fény, és velem meg Drake-kel együtt eltűntünk.

Arra nem gondoltunk, hogy valaki figyel minket. Hogy az egészet végig nézte.

És az nem volt más, mint a Tiromirok vezetője…

9. Fejezet

Tiromirok, a segítők

A tiromirok vezére elindult a társaihoz és összehívott egy rendkívüli gyűlést.

 - Hé emberek – mondta a vezér mikor mindenki lecsillapodott az óriási, zöld tapétával fedett, rothadó szagot árasztó teremben.

 - Nem vagyunk emberek! – kiabálta be az egyik tiromir.

 - Igen tudom. Szóval azért hívtalak össze titeket, mert lenne egy ötletem, hogy tudnánk meg békíteni a Sötétséget, a Fényt, meg az Éjszakát. Figyeljetek. Tudjátok, van az a lány. Valami Héra. Tudjátok, aki esküt kötött avval a Fény harcossal. Na őt kéne meg keresnünk mielőtt meg hal. Így talán meg tudnánk őket békíteni hogy ne higgyék azt hogy vérszomjas szörnyetegek vagyunk. Velem vagytok?

 - Veled vagyunk – ordította a sok tiromir a teremben.

 - Akkor hívjátok össze a keresőket, a harcosokat, varázslókat, mindenkit. A keresőket küldjétek Norvégia északi részébe Hammerfestbe régen ott volt a törzs helyük, nem csodálkoznék, ha még mindig ott vannak.

 - Fenség a Holló megjött. – mondta nagy meghajlás után az egyik szolga.

 - Oh komolyan most jött a fenséges Holló? Vezesd ide. - mondta a főnök kicsit félve. A Holló volt az összeköttetés az alvilág, és a tiromirok közt. Még sose látták emberi alakjában. De az a hír járta hogy nagyon sápadt bőre van. Többet nem tudtak róla.

 - Fenséges Holló minek köszönhetjük a látogatását? – hajbókolt a vezér.

 - Galamb küldött, nem sokára ő is megjön csak valami dolga akadt… - de a vezér bele vágott a Holló szavába.

 - De a maga szárnya el van törve! Hogy tudott így ide jönni? – kérdezte a vezér féltőn

 - Ne vágj bele a szavamba tiromir, nem vagyok jó kedvemben – sziszegte a Holló túlvilági hangon.

 - De Holló. Nem tudtam hogy így bánsz az embereiddel. És mért nem tudsz emberi alakban meg jelenni előttük. – mondta az éppen berepülő Galamb mikor oda ért és leszélt a Holló mellé.

 - Így is akkora vagyok, mint ők. Jobb, ha nem látják, hogy nézek ki. És ahogy látom te se szeretsz emberi alakban mászkálni.

 - Igazad van. De nem ezért vagyunk itt. Héráról van szó. Nem jó helyen keresitek. Nem Hammerfestbe van, hanem Kalkuttában. A Fény harcosai nem szeretik a hideget. És van ott egy kuckójuk, ahová folyamatosan varázsolják a napot. Úgy hogy ne tököljetek itt hanem siesettek! – ordította a Galamb.

 - Még hogy én vagyok ideges. – nevetett fel a Holló.

 - De ha nem képesek észszerűen gondolkodni? – mondta a Galamb – Te meg mit álsz még mindig itt? Ne bámulj minket hanem inkább idnulj és szólj nekik hogy ne ott keresék te nyomorul tiromir! – kiabálta a Galamb

 - Azért ha kérhetném, ne ordibálj az embereimmel. – mondta a Holló, a társának.

 - De ennyire értetlenek legyenek? És ha ez sem elég, a többiek is rossz helyen keresik őket. –

 - Nyugodj meg. Nem lesz gond. Minden rendbe jön. A lány nagyon erős túl fogja élni. – válaszolt a Holló nyugodt hangon. Mire a Galamb nagy levegőt vett és lenyugodott.

 - Köszönöm. –

 - Ugyan nincs mit. – legyintett a Holló.

 - De most segíts. Egy szárnyal nehéz repülni. Sőt lehetetlen. – mondta kicsit később a Holló

 - Szerinted minek hívtam ide embereket? Sajnos vissza az alvilágba nem mehetünk, de béreltem két lakást egy hotelbe, ott maradhatunk míg fel nem küldenek valakit hogy vissza menjünk. – mondta a Galamb, és be hívta a madarat aki megfogta a Hollót, majd a magasba szállt vele. A Galamb meg mosolyogva utána.

Csak egyet el felejtettek. Szólni a tiromiroknak hogy elmentek.

 - Ezek hova lettek? – kérdezte az emberétől aki bevezette a Hollót

 - Elmentek valahova, ahol lepihenhetnek. –

 - Ja értem. De szólhattak volna. – miután ezt kimondta, meghallotta a Holló túlvilági hangját a fejébe.

 - Minek szóltunk volna? Nálatok úgy se maradtunk volna. Úgy hogy törődj inkább Hérával.

 - Vezér! Meg van a lány. Tényleg Kalkuttában vannak. De nem tudunk bejutni oda. Kell a többiek segítsége. – mondta egy tiromir aki akkor jelent meg.

 - Akkor értesítsétek az Éjszakát, a Fényt, a Sötétséget, meg a Hó klánt. Mostantól együtt kell velük dolgoznunk. – mondta a vezér.

Ez után nagy sürgésforgás volt. Mindenki ide rohant, oda rohant. Hogy értesítsék mind a négyüket.

Előszőr az Éjszaka jött meg. Nyomában Xavival. Azután meg megjelentek a követői.

Utána a Fény jött meg. Vele jött Drake, és Szyndi aki alig tudta vissza nyelni, eddig patakokba folyó könnyeit. Nagyon féltette Hérát. Olyan jó barátok lettek ez alatt a pár hét alatt, mint eddig senki mással.

Ez után meg jelent a Sötétség. Vele jött Berti, aki nem rég lett a Sötétség első íjásza. Utánuk jöttek a Sötétség lányai fiai.

Majd végül megjelent a Hó klán vezére. Nyomában Leóval, és Elisával. Majd megjelentek a Hó klánnak a legfelbecsültebb tagjai, mivel nem mindenkit tudtak elhozni.

Mikor mindenki összegyűlt, meg kezdődött a támadás szervezése. Utána elindultak hadba…

A jelszó pedig:

Héráért, halálig!

Oldal: Mit rejt az Éjszaka? 6. Fejezettől
Ez itt az én honlapom remélem el nyeri a tetszésetek - © 2008 - 2024 - nezdmegnembanodmeg.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat